A Börzsöny-hegység az Északi-középhegység legnyugatibb tagja, melynek keleti peremén található a térség egyik legrejtélyesebb csúcsa, a 662 méter magas Kámor. Már a neve is különleges — de vajon mi rejlik a legendák mögött?
Kora reggel indultam útnak vonattal Diósjenő irányába, amely a Kelet-Börzsöny szélén fekvő kis település. Sokan arról ismerik, hogy onnan az egyik legkönnyebb elérni a hegység legmagasabb pontját, a Csóványost. Én azonban most nem ezért érkeztem. Egy olyan csúcsot kerestem, amelyet méltatlanul kevesen ismernek, pedig legendák és különös történetek egész sora kötődik hozzá.
Reggel fél kilenckor, indulásra készen vágtam neki az útnak a Börzsönyi Kéken. Ismerős terep volt számomra: két évvel ezelőtt már végigjártam ezt az útvonalat egészen Szobig. A jelzés Diósjenőt elhagyva erdei tisztásokon és árnyas tölgyeseken vezet a Pénzásás nevű egykori munkásszállás irányába. A szintemelkedés minimális, így nagyjából tíz kilométer után már az elágazáshoz értem.
Innen a kék kereszt jelzésen folytattam az utat, a fokozottan védett Kőember-hegy mellett. A terep itt már változatosabb, az emelkedők is megjelennek. A Csánki-kertnél csatlakozik a sárga jelzés, amely egyenesen a Kámor csúcsára vezet.
Az út előtt alaposan utánanéztem a hegy történetének, és számos érdekes, olykor egészen különös legendára bukkantam. Az egyik legismertebb történet szerint a 12–13. században vár állt a csúcson, amelynek ura egy kegyetlen kényúr volt, aki rettegésben tartotta a környéket. A legenda úgy tartja, hogy hatalmas kincsét a hegyen rejtette el — ám azt azóta sem találták meg. Külön érdekesség, hogy a várról semmilyen hiteles írásos emlék nem maradt fenn. A szóbeszéd szerint tornya olyan fényesen ragyogott, hogy még Budáról is látni lehetett.
A csúcsra vezető út nem jelent különösebb kihívást: egyenletes emelkedéssel alig fél óra alatt felértem. A tetőt sűrű bükkös borítja, az egykori várból pedig mára csupán földsáncok nyomai maradtak, valamint egy egyszerű jelzés egy bükkfa törzsén: „Kámor”.
A csúcson azonban vár még egy igazán különös hely: a kámori sziklaüreg. Ehhez is legenda kapcsolódik. A történet szerint a 18. században egy idős asszony élt itt, akit boszorkánysággal vádoltak. A falu elöljárói felkeresték, ám mivel nem nyitott ajtót, rágyújtották a házát. Amikor a lángok elcsendesedtek, az asszony nyomtalanul eltűnt — csupán egy üreg maradt utána.
Egy másik legenda szerint ez a sziklaüreg titkos járatokon keresztül összeköttetésben állt Nógrád vára és Drégely vára között. Bár erre semmilyen bizonyíték nincs, a történet mégis makacsul fennmaradt.
Miután körbejártam a csúcsot, tettem egy rövid kitérőt is. A Kámor ugyanis nem csak egyetlen különlegességet rejt.
Elsőként a Hugo-villa nevű sziklaüreghez vezetett az utam jelöletlen ösvényen, amely a hagyomány szerint a híres nógrádi betyár, Sisa Pista búvóhelye volt. Ma már inkább természetes bivakhelyként szolgál. Amikor odaértem, a tűz még parázslott — a helynek egészen különös hangulata volt.
Innen néhány lépésre található a Kámori-rókalyuk, egy rendkívül érdekes képződmény. Ez a mintegy 11 méter hosszú járat vulkáni eredetű: egykor egy kidőlt fát ölelt körbe a forró láva, amely később megszilárdult, a fa pedig elkorhadt. Így alakult ki ez a különleges, csőszerű üreg.
Visszatérve a csúcsra dél felé folytattam az utamat a Jenői-Závoz irányába, de még megálltam egy pillanatra. Bár a csúcsról nincs kilátás, a déli lejtőkön hirtelen megnyílik a táj. Innen egészen a Mátráig ellátni — és ez a látvány minden lépést megér.
A Kámor titkai talán sosem tárulnak fel teljesen — és talán pont ezért érdemes felkeresni. Egy közel 20 kilométeres körtúra végén nem csak egy csúcsot hagy maga mögött az ember, hanem egy különös hangulatot is, ami még sokáig vele marad.
Benkocs Balázs
