Csendes kis erdőben rejtőzik az egykori Feszty-műterem Kingyesen. Érdemes mihamarabb elmenni oda, mert lehet, hogy mire odaérsz, már későn érkezel és semmit sem fogsz ott találni.
Révkomáromtól nem messze, Vágfüzes után a Vág bal partjának közelében bújik meg Kingyes, egy apró, szinte elfeledett hely, ahol a természet már régen visszavette, ami egykor az emberé volt. Itt áll vagy inkább roskadozik Feszty Árpád egykori műterme. Nem árt a helyismeret, ugyanis nem olyan könnyű megtalálni magát az építményt. Kingyes feliratot pedig nem fogunk találni, csak egy rozsdás fémtáblát „Zlatá Osada” írással. Közigazgatásilag Kingyes, Vágfüzeshez tartozik.
A táj elsőre idillinek tűnik: elvadult gyümölcsfák, susogó erdősávok, sík szántóföldek és az a különös, időtlen nyugalom, amit csak az elhagyott helyek tudnak.
Nagyon közel kellett menni a műteremhez, hogy észrevegyük, ugyanis annyira visszavette a növényzet, hogy szinte csak kastélyszerű csúcsos tető látszik ki. A falak kidőlve, a tető több helyen beszakadva, a még álló falakat és a padlózatot is már benőtte a borostyán.
A hatalmas, elburjánzott növényzet sok kullancsot rejt magában, tehát érdemes erre is felkészülni. Az egykori műterem mögött található egy kisebb tavacska, ami igazán hangulatos.
Pedig egykor itt egészen más világ volt. Feszty nem véletlenül választotta Kingyest: a környék fényei, a természet nyers szépsége és a nyugalom mind inspirációt adtak neki. Ez a műterem nemcsak egy munkahely volt, hanem egyfajta menedék is, egy hely, ahol a művész kiszakadhatott a zajból, és teljesen belemerülhetett az alkotásba.
Az épületet egyébként romantikus stílusban még 1902-ben tervezett és építtetett bátyjának Feszty Gyula műépítész.
Érdekes volt látni, hogy mennyire elfeledetté vált nemcsak a Feszty-műterem, hanem maga Kingyes is. Többet érdemelne.
