Sosem írtam külföldi nyaralásaimról semmilyen élménybeszámolót, pedig a visszaemlékezés is könnyebb lenne ezekre a csodálatos utakra. Nos, Horvátország, a címben említett részéről jöjjön egy kisebb beszámoló.
2024. augusztus elején indultunk neki Horvátországnak, azon belül is a tengermelléki régiónak. Maga a szállásnak Opatija város közelében lévő kis hegyes-dombos falu, Bregi adott otthont. Mivel a község elég magasan fekszik, így csodálatos látvány nyílik onnan a tengerre, sőt tiszta időben az egész öbölre és egészen Fiuméig el lehet látni.
Bregi amolyan tipikus csendes, nyugodt, természetesen turizmusra építő település. Az éttermeken, apartmanokon kívül még a látvány, amit tud az embernek nyújtani. Azonban vannak kisebb boltok is, ahol nem elsősorban a nagy áruházláncok termékei találhatóak meg, hanem a helyi termelők portékái, mint a méz, lekvár, bor vagy helyben sütött pékáruk. A falut egy délután (vagyis a meleg miatt inkább kora este) alatt fel tudjuk fedezni, amennyiben bírjuk az emelkedőket.
A helyi buszközlekedésnek hála könnyű lejutni Opatija (olasz nevén Abbázia) városba. Itt szinte minden a turistákra van szabva, tipikus mediterrán üdülőterületnek számít. Éjjel-nappal nyüzsgő hely, tele árusokkal, éttermekkel és bárokkal. Az ételek átlagosak és nehéz kifogni igazán jó éttermet, legalábbis nekünk nem sikerült, ahogy a parkolás sem igazán ment olyan könnyen: a parkolóhelyek fizetősek és a parkolási tudásunk legjavát is elő kellett venni a szűk helyek miatt.
Térjünk át Fiumére (mai nevén Rijekára): Nagy múltú kikötőváros, szerintem senkinek sem kell bemutatni. Nemcsak utazásunk, hanem talán életünk egyik bakancslistás helyszíne és talán túlzottak is voltak emiatt az elvárásaink a várossal szemben, de azért nem csalódtunk benne.
Folyton nyüzsgő mediterrán kikötőváros, ahol talán még azt is szépnek látjuk, ami valójában ronda. Ezt én azzal magyarázom, hogy a történelmi városrész és az ipari rész groteszk szépsége kiegészíti egymást. Amit mindenképpen érdemes megnézni az a belvárosi nagy piac, természetesen rengeteg halárussal, de már a hangulata miatt is megéri ide betévedni. A kikötő mentén céltalanul lézengeni és nézelődni, fotózgatni is felér egy kisebb élménnyel. Nem mehetünk el Fiuméből anélkül, hogy nem tekintjük meg a város magyar emlékeit is, hiszen rengeteg, a Monarchia idejéből fennmaradt palota és elegáns épület jellemzi Fiumét.
Utunk legszebb kilátása a Bregitől nem messze lévő Veprinac településen volt, ahol egy festői dombtetőn helyezkedik el a Szent Márk templom és a Szent Anna templom. Remek panoráma nyílik a Kvarner-öbölre és a környező hegyekre.
Strandélmény a Tengermelléken.
Köves és gyorsan mélyülő partszakaszok vannak, többnyire. Ámde vannak kisebb, kevésbé köves szakaszok is. Természetes árnyékot adó strandot nem találtunk, pedig voltunk 5 különböző helyszínen is. Az élményből mindez nem vesz el, de, aki a homokos és lassan mélyülő partokat szereti, annak ajánlom a görögországi Nei Pori-t és környékét, amiről szintén lesz egy kisebb beszámoló.
Gere Ákos