Ha kell egy jó szállás, akkor irány Szvit! – egy város, ahol a folyók összeérnek, ahol morcosan fogadtak bennünket a sarki kocsmában és ahol egy enyészetté vált egykori síugrósáncról is gyönyörködhetünk a Magas-Tátrában.
Ha a Magas-Tátra meghódítására készülünk, mindig fogós kérdés, hol szálljunk meg. Jártunk már Vázsecben, ahol a koordináták a Google Maps alapján nem a tényleges szállásunkra, hanem egy lepusztult pajtára mutattak. A pizzériában ülve egyik társunkat sikerült is megviccelni vele. A fáradtságtól és az éhségtől teljesen kikelt magából, kiabált, hogy megint jól megszerveztem a Magas-Tátra túrát és addig nem fogok lefeküdni, míg nem találok valami szobát. Végén hozzátette: különben ők alszanak a kocsiban, én meg aludhatok mellette a fűben… Késő este aztán megtaláltuk a helyet, tiszta szobák vártak bennünket, volt meleg víz és kényelmesek voltak az ágyak. Összességében kellemes csalódásban volt részünk.
A poprádi apartmanunk is rendben volt, a tulaj szerzett nálunk egy jó pontot, az összetört poharat nem fizettette ki velünk, mondván: „megesik az ilyen”. A kicsit puritánabb tátracsorbai hotel is megfelelt, ahol a portán, késő este maga a tulaj fogadott minket és mivel beszélt magyarul, nem kellett idegen nyelveken elmagyarázni, miért késtünk annyit a jelzett időponthoz képest.
Egyszer aztán rátaláltunk Szvitre – addig nem is hallottunk erről a Poprád melletti iparvárosról – és ott egy hotelre, ami az általunk gyógyszergyárnak csúfolt, de valójában teljesen más profilú cég közelében található.
A szállás jobb volt, mint amire elsőre számítana az ember. Felüdülést nyújtott, hogy a Tengerszem-csúcs (Rysy) megmászása után sarokkád vár bennünket, a bőséges reggelire sem lehetett panasz. Egyébként a túrát követően lepakoltunk és elindultunk felfedezni a helyi éjszakai életet. Az első – eléggé retró, késdobáló jellegű –, 2 utcányira lévő hely bejáratánál leültünk a padokra.
Az italozás azért izgalmasra sikerült, a kocsmárosnő taxis barátja ránk mozdult, mert mi magunk akartuk kivenni előre a hűtőből a sörünket és nem vártunk meg, hogy a kocsmárosnő cselekedjen hasonlóan. Később aztán enyhült a feszültség, oldódott a hangulat: a pultos egyre mosolygósabb, kedvesebb lett, ahogy egyre több bankjeggyel, aprópénzzel ajándékoztuk meg őt, a taxis pedig eltűnt. Elfogyasztottunk jó pár, munkásnak csúfolt, rossz izű Kamzík sört és jutott csapatunknak némi Becherovka, illetve valami alsópolcos, silány rövidital is.
Szvit nem bővelkedik látnivalókban, de van egy jó kosárlabda csapata, van múzeum, egy-két szobor és park, a település határában lévő kis tó pedig kedvelt fotós helyszín. A városban torkollik a Mlynica-patak a Poprád-folyóba, a Mlynica azért érdekes, mert ezen a patakon található a Csorba-tó feletti völgyben a Fátyol-vízesés (Vodopád Skok). Utóbbi folyó pedig olyan sebes, hogy akár raftingolni is lehetne rajta.
Ami viszont a legnagyobb élmény volt, hogy egy régi síugrósáncra bukkantunk a folyó túloldalán kezdődő domboldalon. Ugyan a sánc nekifutó része már nincs meg, de a lejtőt még egész jól fel lehetett ismerni. A dombról, a fenyőfák közül pedig remek kilátás nyílt a Magas-Tátrára.
Ha csendes, nyugalmas, turistáktól mentes helyen szeretnél megpihenni, akkor Szvit tökéletes választás lehet neked!
