2023. július közepén többed magammal arra vállalkotunk, hogy megmásszuk Lengyelország legmagasabb pontjaként számon tartott Tengerszem-csúcsot, ám a kedvezőtlen időjárás, egészen konkrétan a villámlással járó viharveszély közbe szólt. B opcióként a Lengyel-nyeregre esett a választásunk, melyet egyáltalán nem bántunk meg, ugyanis élvezetes túrában lehetett részünk.
A Lengyel-nyereg a Magas-Tátra hegyláncának egyik közkedvelt túraútvonala, ugyanis mindenféle előképzettség nélkül megmászható túraútvonal. Több helyen is olvasható, hogy ezt a helyet használják leginkább átjáróként a hegységben. Legmagasabb pontja csupán 2150 méteren helyezkedik el. Tévedések elkerülése végett, hiába Lengyel-nyereg ennek a Magas-Tátra-i gerincnek az elnevezése, nem fekszik Lengyelország és Szlovákia közvetlen határán. Elnevezése abból ered, hogy korábban a lengyel csempészek ezen az útvonalon hozták-vitték a különböző csempészáruikat.
Túránk kiindulópontja Tátraszéplak volt, ahol a parkolótól a zöld színnel jelzett turistaútvonalon kezdtük meg a kirándulásunkat. Rettentően szép tájak mentén lehet eljutni a Lengyel-nyeregig, így nemcsak a hardcore túrázóknak ajánlott ezen útvonal, hanem családok számára is élményszámba mehet, nem mellesleg könnyű teljesíteni is. A parkolótól egy gyönyörű erdős részen vezet az út, amely mellett a Felkai-patak csordogál. Először csak hallani lehet a víz csobogását, majd kis idő elteltével meg is jelenik a fák sűrűje között a bővízű vízfolyás. Később kisebb vízesések, zuhatagok tarkították a patak folyását.
Az erdőből kiérve szépen lassan eljutottunk a Felkai-tóhóz (Velické pleso), melynek kristálytiszta a vize, a távolban megpillantható Felkai-vízesés (Velicky vodopád) is páratlan látványt nyújtott. A tó partján a Hotel Sliezsky Dom (Sziléziai ház) nevű szálloda áll, mely amellett, hogy szállásként funkciónál, rendelkezik egy külön bejárású étteremmel is, ahol a visszautunk során elfogyasztottunk egy tradicionális szlovák fogást, a juhtúrós galuskát, melyet egy jó korsó Kofolával öblítettünk le, de ne szaladjunk ennyire előre. A Sziléziai házról azt érdemes tudni, hogy annak ellenére, hogy 1676 méter magasan helyezkedik el, aszfaltos úton, autóval is megközelíthető.
Az útvonal a tavat elhagyva meredeken felfelé vezetett, így elhaladtunk a vízesés mellett is. Felérve az emelkedőn a Felkai-völgy következett, ám innen visszatekintve valóban festői látkép tárul az ember szeme elé, a Sziléziai ház és a Felkai-tó páratlanul szép környezetben fekszik.
A Felkai-völgyön keresztül eljutottunk a Magas-Tátra egyik, botanikai szempontból legértékesebb területére, amely rendkívül találóan a Virágoskert (Kvetnica) nevet kapta. A Virágoskert valóban az a hely, ahol lehetetlen elég képet készíteni, sőt, az itt készült fotók nem adják vissza a hely varázsát. A virágos réteket elhagyva megpillantottuk a Felkai-Hosszú-tavat (Dhlé pleso velické), mely kicsivel lejjebb helyezkedik el a 2000 méteres tengerszint feletti magassághoz képest. Attól a ponttól már csak 200 méter lett volna a Lengyel-nyereg, ám az időjárás olyan rosszra fordult, hogy nemcsak mi, hanem szinte az összes túrázó visszafordult, és milyen jól is tettük.
Lefelé tartottunk, amikor akkora eső kapott el minket, hogy ilyet még nem tapasztaltunk. Az erdőn keresztül vezető túraútvonalon szó szerint patakokban zúdult le a víz, így a bakancs nem maradt szárazon. Mivel nemcsak egy 5-10 perces zivatar kapott el miket, hanem egy jó 30-40 perces szakadatlan esőzés, így sikerült teljese bőrig áztunk.
Az esőzés ellenére – amelyre sosem lehet felkészülni kellőképpen -, ha az ember egy magashegységbe megy túrázni, maradandó élményekkel gazdagodhat. Egy rendkívül élvezetes útvonalhoz volt szerencsénk, melyet majdnem teljesen végig is jártunk.
Kiss István
