A Selmeci-hegységtől délre, kisebb-nagyobb dombok között bújik meg Lissó (Lisov), ahol halakkal teli kis patak csordogál a házak között. Leginkább a nyári offroad verseny miatt vált híressé, de még így is megmaradt a nyugalomra vágyó emberek lak- és kirándulóhelyének.
A kis létszámú falvak szépen lassan kihalnak, az elvándorlás egyértelmű, ha nincs munka, akkor a jobb élet reményében elköltöznek az emberek. Érződik ez Lissón is, ahol péntek délután egy-két lézengő embertől eltekintve nem nagyon láttunk senkit. Nem beszélve arról, hogy ez egy zsákfalu, annak minden előnyével és hátrányával.
Pedig azon a héten egy többnapos nemzetközi rendezvényen adott otthont a falu, offroad versenyeket rendeztek a település határában, sorra érkeztek a látogatók, többen jöttek Magyarországról is. De rajtuk kívül nem volt mozgás, mintha egyszerűen megállt volna az élet ott. És lehet, hogy a helyiek nem is szeretnének ezen változtatni.
Mikor az offroad versenyre tartottunk, megálltunk a faluközpontban néhány percre. A patak mindkét oldalán vezet egy-egy utca, kellő távolságra a vízfolyástól. Bár most alig volt benne víz, árvízvédelmi szempontból biztos megvan az oka annak, hogy miért vannak annyira messzire a házak.
A kis evangélikus templom feldobja a falu látképét, ám bemenni nem tudtunk, zárva volt. Milyen meglepő. A felszabadítás során életüket vesztett katonák tiszteletére emelt emlékmű környezete rendezett, szépen parkosított, bizonyára ez az a találkozóhely, ahová kijárnak az emberek beszélgetni. Már ha éppen van igényük rá.
Egyszer csak jött pár fiatal, majd néhány autós. Senki sem szólt hozzánk, de éreztük, hogy „kinéznek minket”, a magyar beszédre és a magyar rendszámra mindenki felfigyelt. Idegenek voltunk, de nem zavartunk senkit a jelenlétünkkel. Egyébként aki szereti a csendet és a magányt, netán a stresszes munkahelye után egy kevésbé nyüzsgő helyen pihenne a nap hátralévő részében, az bizony élvezi a lissói környezetet.
Lissó egyébként híres a kőlakásairól, melyek sziklákba vájt pincék igazából és a falumúzeumáról, na meg a tájházban lévő különleges arcmaszk gyűjteményről is, utóbbiról itt olvashatsz bővebben. Nekünk ez most kimaradt, mert kimondottan az offroad verseny miatt érkeztünk, de távozásunkkor még megnéztük a Sudinské močidlá-t, ahol korábban kendert mostak és szárítottak, hogy textilt gyárthassanak.
